A Turan azaz (Turán) szó eredete, harcművészetünk elnevezésében!
Az embertan (fizikai antropológia) megkülönbözteti a turáni vagy turanidembertípust. Ez az emberi ún. „rasszok”(„emberfajták”) egyike, amely az europid és mongoloid „nagyrasszok” közötti átmeneti formának tekinthető. Tiszta formájában Belső-Ázsia egyes területeinek lakóira jellemző, de más típusokkal keveredve számos ázsiai és európai embercsoportnál kimutatható.
Turáni népek és nyelvek
A turáni népek az eurázsiai sztyeppék területén, illetve hatókörében élő egykori népek, illetve mai utódaik összefoglaló elnevezése. A fogalom főleg a 20. század első felében volt elterjedt, de néha még ma is előfordul. A csoportosítás alapja az a megfigyelés volt, hogy ezek a népek mindmáig számos közös kulturális, antropológiai és részben nyelvi vonást őriznek.
A turáni népek közé eredetileg a következőket sorolták: török- vagy helytelenül türk népek(ujgurok, kazakok, oszmán-törökök, kipcsakokstb.), szkíták (szittyák), hunok, avarok, mongolok, mandzsuk. Később a japánokat is idesorolták, a japán nép eredetére vonatkozó felismerések alapján.
A turanizmus, turánizmus vagy az úgynevezett turáni gondolat az úgynevezett turáni népek közös eredetének és mai összetartozásának eszméje. A turánizmus eszméje, amely a romantikus nacionalizmusegy fajtája, a tizenkilencedik század első felében született, Finnországban, a finn nacionalista fennofil és fennomán mozgalomban. Úttörője a finn nacionalista nyelvész, Matthias Alexander Castrén, aki az urál-altaji népek faji egységét és eljövendő nagyságát hirdette. Arra a következtetésre jutott, hogy a finnek Közép-Ázsiábólszármaznak, és nem csupán egy apró, elszigetelt népet alkotnak, hanem egy nagyobb közösség részei, amelybe olyan népek tartoznak, mint a magyarok, a törökök, a mongolok stb. A turánizmus vagy pán-turanizmus innen terjedt el a finnek rokon nyelvű népeinél, így Magyarországon és Törökországban is. A két világháború között több országban, például Törökországban, Japánban és Magyarországon is politikai támogatást kapott.
Magyarországon 1910-ben alakult meg a Turáni Társaság (alcímében Magyar Ázsiai Társaság), amely a keleti gyökerek kutatásával a nemzettudatot kívánta erősíteni. A Turáni Társaság katalizátora volt a két világháború közötti Távol-Kelet iránti érdeklődésnek. Tudós tagjainak – Cholnoky Jenő geográfus, Ligeti Lajos nyelvész, Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész és mások – kelettel kapcsolatos kutatásai a korszak tudományos élvonalába tartoztak.[1]
Bár a turanizmus szerepe a szélsőjobb ideológiák kifejlődésében elhanyagolható volt,[2] a második világháború utáni kommunista-szocialista korszakban nacionalista jellege miatt megbélyegezték és tiltották. A turanista mozgalom egyes vélemények szerint mindenféle népet egybe boronált a koreaiaktól a párthusokon, a törökségen, az amúgy máig ismeretlen nyelvű hunokon át a magyarokig,[3] ami azonban már egy másik elmélet, az urál–altáji része.
Egyes vélekedések szerint, a turanizmus különböző rokonságelméleteinek terjesztése negatívan befolyásolta az első világháború előtti Európának a Magyarországról és a magyar népről kialakított képét és képzeteit. Egyesek véleménye szerint a turanizmus kisebb részben még a trianoni békeszerződés megfogalmazására is kihatott - természetesen a determinánsabb főbb gazdasági geopolitikai érdekek mellett - rasszista alapú, de sikeres "érveket" adva a korabeli román és cseh és szlovák politikusok kezébe, melyek igyekeztek elhitetni a politikaformáló nyugati közvéleménnyel, hogy az európiai népektől teljesen eltérő, „idegen” sárga mongoloid nagyrasszba tartozó turáni magyarok elnyomják a területükön élő tehetségesebb kulturált„"fehér és európai” szláv és román népcsoportokat.[4] Ma is széles körben élő a tévhit, hogy a turáni népek mongolidok lennének, köztük a magyarokkal.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------
Mi a különbség a ju jitsu és a jiu jitsu között!?
A Németek és egyéb nemzetek a Jiujitsu kifejezést használják. Tulajdonképpen ugyanarról van szó de a nemzetek nyelvében a kiejtés különbsége a hangzás miatt történt. A lényeg tehát, hogy a különbség igazán csak a kiejtésben van.
Mint tudjuk, a modern Japán stílusok egyike sem régebbi 150 évesnél. A judo megalapítója Jigoro Kano (1860-1938) 1882 –ben hozta létre saját rendszerét. A karate bemutatkozása 1922 májusában történt, a Japán Nevelésügyi Minisztérium bemutatóján, Gichin Funakoshi (1871-1957) révén. Az aikido megalakulása 1930 -ra tehető, amikor is Uyeshiba Morihei (1882-1969) kobukan néven iskolát alapított.
A Ju Jutsu története több száz évre nyúlik vissza. A Japán történelem leghíresebb osztálya volt a szamurájok rendje. A fegyverrel, többnyire karddal vívott küzdelmet nagyon sok esetben a puszta kezes közelharc döntötte el. A fegyverrel vívott küzdelem során ugyanis gyakran adódott olyan helyzet, hogy a harcosok egymáshoz közel kerülve, dulakodtak egymással. A dulakodásnál egészen más technikákat kell alkalmazni, így a fegyver mellett sokszor szerepe lett a rúgásoknak, lökéseknek, lerántásoknak. Ennek következtében egyre nagyobb jelentősége lett a harcosok ügyességének, technikai felkészülésének. Ezek a követelmények vezettek a Ju Jutsu rendszer megszervezéséhez.
A Ju Jutsu –t számos iskolában gyakorolták, amelyek többnyire a végrehajtás módjában és céljában különböztek egymástól. Ilyen ismertebb iskolák voltak például a taijutsu, wajutsu, torite, jawara, kempo, kumiuchi, kogosoku, hakuda, stb. Ezek közül akadt olyan is, amelyiknél a cél az ellenfél megölése volt.
A Ju Jutsu elnevezés két szó összetételéből alakult ki: a „ju” –ból, melynek jelentése lágyság, tulajdonképpen utánaengedést, a körülményekhez való alkalmazkodást takar. A „Jutsu” jelentése művészet, a technikák végrehajtásának szabad módszerét jelenti.
A régi időkben a stíluson belüli iskolákat - „ryu” –kat - a nevükkel, általában a család nevével különböztették meg.
Japánban több száz irányzatot tartanak nyílván (mely az idők során létezett), de ezek jelentős része a látványos technikákra, és az erő mellőzésére helyezte a hangsúlyt, ami a valódi hatékonyság rovására ment. A régi fegyveres küzdelmek a gyakorlónak olyan harci jártasságot, gyorsaságot, helyzetfelismerést, veszély-megítélési tapasztalatokat adtak, amelyek birtokában avatottan választhatta a megfelelő jutsu-technikákat, amikor erre alkalom kínálkozott.
Európában inkább a látványos Ju Jutsu terjedt el, ami egy bonyolult csavarásokból, dobásokból, kulcsokból álló rendszer. A különféle irányzatok a hangsúlyt más-más elemekre helyezték. Voltak, amelyeknél inkább dobtak, volt ahol ütéseket használtak gyakrabban, esetleg a test érzékeny pontjainak nyomásával igyekeztek az ellenfelet megadásra kényszeríteni.
“A “Soke” annyit jelent, mint semmi, nulla, üresség, űr. Valami ami létezik, de ugyanakkor mégsem. A Soke az egyszerűen csak egy átlagos személy, azonban, valahogy egy olyas valaki is, aki valamiféle láthatatlan, Isteni irányításnak megfelelően éli az életét.
–
Tudod, én nem a tudatos elmém szerint élek, egyáltalán nem; úgyhogy bármi, amit egészen idáig kigondoltam a fejemben az hírtelen megváltozhat – habár ez nem egy tudatosan előidézett változás. A Bujinkan is megváltozott, nem igaz? Sokféle dolog történt az évek során, s ezek mind leckék voltak mindannyiunk számára, engemet is beleértve. Ezért van, hogy a fejlődés töretlenül folytatódik.”